A négy lábon járás művészete

„Sajnos már nem vagyunk képesek mind a négy végtagunkat használni a járáshoz, mivel már túl sokat fejlődtünk az evolúció során"
(Bruce Latimer amerikai antropológus)

„De igen képesek vagyunk rá!"

(Láng András VDNOWAS C-Trainer)

Az ember az állatvilágból fejlődött ki. Őseink a fejlődés során egyenesedtek fel, mellyel csontvázrendszerünknek lépést kellett tartania, hogy a felállással járó mechanikai és statikai követelményeknek megfelelhessen. Vajon sikerült? Milyen mértékben? Sok tanulmány foglalkozik ezzel, én most nem mennék bele.

A csigolyák közti porcok nyomását csökkenthetjük? Úgy néz ki, igen. Hogyan? Átadjuk a terhelést egy beépített izének. Nem, nem egy high-tech implantátumra gondolok, hanem, valami olyanra, ami mindnyájunknak van. Neked is, csak nem használjuk –eléggé.
A mélyizmokra gondolok. Ezek közel helyezkednek el a csontokhoz, ízületekhez, stabilizálják az ízületeket különböző egyensúlyi helyzetekben. A gerinc esetében jól ismert izmokról van szó: egyenes, ferde, haránt hasizom, mély hátizmok és a farizmok.

Számos módja van ezen izmok edzésének. Én időszakosan visszatértem a négy lábon járásra: két bot hosszabbítja meg a két karomat, s mint két mellső végtag funkcionálnak. Újra kellett tanulnom járni. Számomra többek közt egy tudja nyújtani a nordic walking. No persze nem lehet eleget hangsúlyozni: helyes technikával.

Most akkor érdemes csalni, és csak valami hasonlót mímelni, vagy nem?
Kit verünk át, kérem szépen?!