Életem utolsó 19 évében a megelőzést szolgáltam.
Mit is jelent a megelőzés? Nekem leginkább azt, hogy előzzük meg a bajt! Milyen bajt?
Bármilyet! Oké, de mi bajom lehet mégis? Sose hallgatunk szüleinkre, nagyszüleinkre, pedig érdemes volna. Szociológusok bizonyára meg tudják mondani, kikre hallgatunk leginkább.
Vagy a pszichológus.
De miért kéne idáig eljutni? Elhízás, cukor, ízületi probléma? Miért kéne idáig eljutni?! Sportbaleset, egyoldalú terhelés, stressz-törés? Miért kéne idáig eljutni? Hát, hova kéne eljutni? Menjünk le a terembe, eddzük magunkat, dolgoztassuk meg tagjainkat azokon a spéci gépeken, ahol semmi sérülés nem érhet! Vagy mégis? Lélegezzük be azt a jó kis izomszagot? Vagy ússzak a vegyszeres vízben? Attól még „sertéshús saját levében”. Menjünk ki a szabadba, túrázzunk! Node. Mekkora távot, milyen szintekkel? Hogy fogja bírni a térdem? És miért csak az alsó testem dolgozzon ez idő alatt? Ismerős kérdések? Én így találtam rá a Nordic Walkingra.
A Nordic Walking (továbbiakban: NW) történetét itt nem taglalnám, inkább a személyes élményeimet, érzéseimet, felfedezéseimet osztanám meg Önökkel, Veletek. Felfedezés alatt nem a spanyolviaszra gondolok, hanem azokra az érzületekre, melyek egy-egy lépcsőfokot jelentettek a technikám fejlődése során. Szokás „a-ha érzésnek” is nevezni. Nevezzük bárminek, nem ez a lényeg, mesélhetek itt róla hosszasan, úgyis személyesen, nem a négy fal közt, Ön, Te fogja, fogod átélni.