A túrázásról
Túrázni sokféleképpen lehet. Már a megfogalmazás is, mint a szerelem szó esetében
mindenkinél mást jelent.
Kirándulás? Túra? Trekking? Séta? Őgyelgés, Rohanás? Teljesítmény? Kinek-kinek, mit.
Jómagam is sokféleképpen szeretem az erdőt járni. Ilyen esetekben nem vagyok maximalista a technikát illetően. Adódik úgy, hogy a terep nem teszi lehetővé, mert nagyon keskeny az ösvény, merre haladunk, vagy épp tele van sziklákkal. Van, hogy úgy magával ragad a táj szépsége, csendje, hogy nem tudok, nem akarok jól járni, mégis így járok jól –szerintem.
Vagyis: ha edzés, akkor fegyelem. Ha túra, akkor önfeledten menés. Így is akadnak olyan szakaszok, ahol kevesebb a látnivaló, és belehúz az ember. Lejtmenetben kifejezetten a térdre ható erők csökkentése a célom. Na aztán, ilyenkor van minden. Diagonál, kettő-, vagy épp három-egy, meg nyugger-technika, max. pulzus, zsírégető zóna, intervall, meg minden. Megvallom, az sem számít ilyenkor, hogy hány százalékában megyünk így-úgy-amúgy. Se a zónák, sem semmi, csak a flow. Merthogy az elkap ám! ☺