Kezdetek

Mi a különbség az eredet, és a kezdetek között? Az eredet meghatározása elméleti, a kezdeteket nekünk kell meglépni. Képletesen is, no meg szó szerint is. Ráadásul minden kezdet nehéz. Vagy, ahogy mindig mondom: „minden kezdet penész”. Fejlődjünk passzív gombából, aktív emberré! Persze lehet valaki aktív a munkában is, de az esetek többségében ez stresszel jár.
A stressz egy bizonyos fokig hasznos, túlzott „fogyasztása” káros…

Én mindenesetre 4 és fél éves koromban belecsöppentem, hogy pontosabban fogalmazzak csöppségként tagja lettem a néhai Egyesült Vegyiművek Túraszakosztályának. Egy-két év múlva, e lelkes túrázni szerető amatőr csapat velem erősödve ☺ ezüstérmet szerzett egy vértesi tájékozódási túraversenyen, maga mögé utasítva, sok rendszeresen versenyző csapatot. Tinédzser koromig sok kétnapos túrán vettem részt, majd ahogy ez lenni szokott (?) a lányok elcsavarták a fejemet a természet más erői győzedelmeskedtek. De csak a harmincas éveimig. Újrakezdtem tehát. A baráti körömről hamar kiderült, hogy max. 2-3 km, plusz piknikre vannak hitelesítve, de szerencsére megismerkedtem egy komolyabban túrázó csapattal. Velük koptattam a bakancsomat idehaza, meg külföldön. Ennek a társaságnak volt egy része, akikkel túlélő, meg teljesítménytúrákra is jártunk, egy másik részével meg elkezdtük gyerekkorom óta bakancslistás túrasorozatot az Országos Kék Túrát. Aztán itt is volt nyafogás: most ezért nem jó, most meg amazért az időpont, most meg az időjárás kevéssé alkalmas így a nevéhez hű Papírkutyáktól immár függetlenül, „aki bújt, aki nem, megyek!”, alkalmanként más túratársakkal, de legtöbbször egyedül mentem ki a vadonba. Az OKT vége felé már nagyon szomorú voltam, mert megtetszett az, hogy egymás után mentem tovább a kijelölt úton. De mily boldogság ért, mikor számomra kiderült, hogy van folytatás: A RP-DDK, és az AK. Így körbegyalogoltam kis országunkat. Igen, még az Alföldi Kéket is gyalog jártam végig, bár a MTSZ-nél ajánlgatták, hogy teljesíthetem kerékpárral is. Ezek után, most nem sorolom, még számos „túramozgalmat” teljesítettem, és 2015 táján merült fel bennem a kérdés: de miért csak a lábamat dolgoztatom? Volt olyan ötletem, hogy két vizespalackot lóbálva menjek az úton, majd bevillant, hogy van egy ismerősöm, aki a VDNOWAS (a világ első minőségtanúsítvánnyal rendelkező Nordic Walking szövetsége) magyarországi első számú oktatója. Ez 2016 novemberében volt, a soron következő tréneri képzés viszont csak áprilisban. Addig neten viszonylag jónak tűnő trénerektől autodidakta módon próbáltam elsajátítani az alapokat. Hát volt mit javítani a képzéseken ☺ Azóta szerveztem egy tábort, ahol több tréner kollégával egymást kijavítva fejlesztettük magunkat tovább. Már alig várom a következő képzést, mert két évente újra ki kell érdemelni azt, hogy oktathassunk.

A célom az, hogy úgy adjam át a tudást, ahogy lépésről, lépésre bekattant, hogy hoppá ez így a jó.