Tévhitek

Vagyis mi nem az, aminek gondolják, mondják, látszik. A”nordic” esetében leginkább optikai csalódás. Optikai, mert másnak látszik, csalódás, mert ne éri el azt a hatást, amiért ezt a sportot választottuk. Igenis sport, ha jól űzzük!

Űzzük el tehát szép sorban a kialakult tévhiteket:

Amikor pl. a Normafánál látunk aranyos, tündibündi nyuggereket (egyszer én is leszek az, és magamat is így fogom nevezni), az többnyire nem nordic technika. Mennek szépen, aranyosan, és a botokkal követik a járást. „Járni már 1-2 évesen megtanultunk, így most már csak a kéznek kell hozzátenni valamit” –így ők. Ezt lesik aztán el egymástól a lelkes követők. Egy nagy frászt! Képzeljük el, hogy a havas-jeges talajon, mint a sífutók alatt nincs meg az a tapadás, ami ahhoz kell, hogy előre tudjon kellőképpen a láb és a szokott izmok vinni. Ezt a hiányt felsőtestből kell pótolni. Kemény izommunkával, összekoordinált mozgássorral, több korábban nem használt izom bevonásával. Szinte újra kell tanulni járni. Nem túlzás ez. Az előre vivő erőt a felsőtest produkálja, a láb meg megy utána. Milyen hülyén néznénk ki, ha a felső testünk leszaladna a csípőnkről ☺. Jómagam két és fél év óta próbálom elérni a tökéletes technikát, ebből fél éven át az internetről autodidakta módon próbáltam elsajátítani, de mikor elvégeztem a tréneri képzést, még sokáig a finomítások, az elemenkénti tökéletesítések jöttek. Ma sem vagyok százas, de folyamatosan tökéletesedek. Ezt javaslom neked is.
Gyorsabban lehet haladni. Hááát, kezdetben biztos nem, és egy jó darabig sem. Hajlamosak vagyunk begyorsítani, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a lábunk átvette az uralmat, és a kezünk, meg mint a nyuggereké. Szeretném, ha tudnák: semmi bajom azokkal, akik így-vagy úgy kint a jó levegőn mozognak, és két bottal sétálva tesznek valamit az egészségükért. Mert, hogy tesznek. De ne mondják ismerőseiknek, vagy a náluk kérdezősködőknek, hogy nordic walkingoznak. Édesanyám például azt szokta mondani:
„voltunk botozni a Normafánál”
Ez nem sport, bezzeg a futás! Nem szeretnék csatlakozni –jó magyar szokás szerint- azokhoz, akik megosztják honfitársaikat. Történelmi példák helyett, más sportágak lefitymálása helyett, szakágon belüli több szervezet helyett, legyen első a szervezetünk karbantartása. Karban, és két lábon járva a Földön. Miért kéne összehasonlítani magunkat egy ifjú élsportolóval, aki 5-10 év élsport alatt teszi tönkre magát. És miért kéne összehasonlítani magunkat olyan 30-as, 40-es, 50-es, vagy akárhányasokkal, akik az irodai, vagy bármilyen civilizált munkahelyi tevékenységük mellékhatásai miatt stressz oldás, munkahelyi megfelelés (céges-és/vagy jótékonysági futás), divat, vagy egészségi okból (jó esetben megelőzési célzattal) kezdenek el futni? Nem akarok versenyre kelni velük abban sem, hogy a bokájuk, térdük, csípőjük, satöbbijük főleg az aszfalton (de kint a természetben is) gyorsabban kopik, csontjaik sokkolódnak, gerincük milyen terhelést, zökkenést kap… Mindenki a saját testével rendelkezik, valószínűleg el tudja dönteni, hogy mi a jó neki, mit bír. Én hamar eldöntöttem, hogy az nekem nem jó. Ha másnak jó, csinálja. Nem az én felelősségem. Én ennél jobban vigyázok magamra, de ez én vagyok, ez az én véleményem. Illetve! Egy híres futómagazinban olvastam, hogy az orvosok a hetvenes évek óta, figyelik, vizsgálják, kutatják, s évente több alkalommal orvosi konferenciákat vitatkoznak át, hogy akkor a futás voltaképpen egészséges-e vagy épp ellenkezőleg –kardiológiai szempontok szerint is.
S ha már a szív terhelésénél tartunk. Az edzés alatti megnövekedett pulzussal mi a helyzet? Egy, max. két órán át tartó megnövekedett pulzus a nap további részében kevesebb ütés/perc teljesítménnyel fog a ketyegőnk dolgozni, ezzel napi több ezer pumpálást spórolunk meg, ezzel pedig óvjuk a szivit.
Akkor, nosza! Terheljük? Ácsi, bácsi (és néni)! Akinek tudomása van bármilyen betegségről, az előtte beszéljen dokijával, adott esetben együtt mérjük fel, mit szabad, és mit nem. A jó hírem az, hogy igen széles tartományban tudjuk a pulzust tartani. Attól függően, hogy kinek mi az egészséges, vagy mit akarunk elérni. Mit akarunk égetni szénhidrátot, vagy zsírt?
Nem alkalmas „kardiózásra”, és zsírégetésre. Már, hogy a viharba ne volna! Megfelelő egyéni pulzus-zónákban, más, és más hatást érhetünk el.
A maximális pulzus megállapítása házilag is elvégezhető. Hát igen, de! Aki eljutott odáig, hogy egészsége érdekében tegyen valamit, megelőzés céljából aktivitásra adja a fejét, az már nyilván úgy érzi „nem vagyok már húszéves” (mellesleg nem véletlenül találták fel a sportorvos intézményét legyen akár 6 éves is az ember), vagyis honnan tudhatná, hogy honnan ártalmat a terhelés.
Csakis időseknek, csakis egészséges. Idősebbek is elkezdhetik, de, pl., ha én tini koromban tudtam volna, hogy belülről kiindulva mennyi izmom fejlődik, erősödik, akkor testépítés helyett is, sőt túrázás gyanánt is inkább ezt választom. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a kontrollról sem. Legyen az önkontrol, vagy orvosi felügyelet.